Scruton és a vadászat

„A vadászat kiemel modernista magányomból, és egy premodern csordába taszít - egy összetett csordába, amely lóból, kutyából és emberből áll, és mindegyik megosztja az izgatottság ajándékát, és mindent belead a vadászatba.” – Roger Scruton

Roger Scruton szenvedélyesen szerette a vadászatot. De mi késztetett arra egy ilyen hírnévvel rendelkező intelligens embert, hogy ilyen szenvedéllyel űzze azt a sportot, amelyet az angol kultúrában gyakran a vidéki ostobasággal társítanak? A válasz talán a vadászat által nyújtott közösségi élményben és az állandó szellemi munkából való menekülésben keresendő. A vadászat Scruton filozófiájának központi eleme volt, amelyben kifejeződött elkötelezettsége a brit hagyományok, a szépség, a közösségi lét és Anglia felé. A filozófus mélyen személyes hangvételű “On Hunting” című könyvében a vadászat által keltett érzéseket tárja fel, s bevezeti az olvasót a vidéki élet rejtelmeibe. Saját vadászati tapasztalataiból merítve elragadó portrét készít a vadászatban részt vevő emberekről és állatokról. Scruton szerint a vadászatban az állatok szeretete felülkerekedik az állatok üldözése felett, és maga a természet áll a kötet drámájának középpontjában.